Washington két nap alatt

Nekem mindenki azt mondta, hogy Washington D.C. bejárására elég 1-2 nap, de már ott is és utólag visszatekintve is azt érzem, hogy nem mondtak igazat. Azért választottam a keleti partot a tábor utáni kalandjaimhoz, mert itt szinte minden lélegzettel magába szívja az ember a történelmet, és Washingtonban ez különösen igaz. Kétségtelenül D.C. volt az a város, amit New York után a leginkább meg akartam nézni az amerikai utazásaim során.

Washington D.C. az Amerikai Egyesült Államok Fővárosa, melyet a függetlenségi háború után alapítottak, hogy otthont adjon az új, független állam kormányzatának. Nevét George Washingtonról kapta, az Államok első elnökéről és alapító atyjáról. Washington a régió legnagyobb városa, amelyet több, mint 6 millióan laknak. Mivel itt található a szövetségi kormányzat és számos más nemzetközi szervezet székhelye, Washington a világ egyik politikai fővárosa, és egyben leglátogatottabb városa is több, mint évi 20 millió turistával.

A történet kicsit kalandosan indult, este 11-kor szálltam le Baltimore és Washington közös repterén, ahonnan felújítás miatt épp nem közlekedtek az Amtrak vonatok, így rögtön eszembe jutott a MÁV, és otthon is éreztem magam. A vasúti eligazításban egy szlovén-amerikai (nem Melania) lány segített, és vele döntöttük végül úgy 20 perc várakozás után, hogy beszállunk egy nagyon megkérdőjelezhető taxiba, ami fejenként 20$-ért bevisz a Union Stationre. Így 6 vadidegennel száguldottam Washington belvárosa felé, miközben az afro-amerikai taxis komolyzenét bömböltetett a kocsiban.

Az első teljes napomon az volt az első gondolatom, hogy Washington sokkal kihaltabb és csendesebb, mint amire az ember számít az Államok fővárosának esetében. Nem csak a külső kerületekben, hanem a belvárosban is alig lézengtek az emberek. Pedig azt tudni kell, hogy a legtöbb múzeumba és látnivalóba ingyenes a belépés.

A Capitóliumban mindenkire idegenvezetés vár, mely során végigjárhattuk az összes fontos termet, meséltek a számtalan szobor és festmény történelméről, és aki többre volt kíváncsi, az bemehetett a ma használt üléstermekbe is, de mi beértük az ingyenes túrával. A Capitolium-dombról fantasztikus kilátás nyílik a Washington-emlékműre, és szerencsére napos idő volt, itt azért egy-két turista (köztük mi is) már vadul gyártotta az Instagram kontentet.

Ezután elindultuk körbejárni a város központját formázó National Mallt, amelynek saját 1 dolláros buszjárata is van, ha valaki már nagyon elfáradna a nézelődésben. A National Mallt végig múzeum szegélyezik, a természettudományitól kezdve a művészeti múzeumig minden itt van egy kupacban, és szépen végig is jártuk őket. Leginkább a Smithsonian Természettudományi Múzeumára voltam kíváncsi a dínócsontvázak miatt (óvodás koromban paleontológus akartam lenni), de természetesen pont az a részleg volt lezárva, így egy kicsit csalódás volt. A Nemzeti Légi és Űrmúzeum viszont maga a csoda és szerintem egy nap is kevés lenne rá, fantasztikusan meg vannak csinálva a termek, legszívesebben mindent elolvastam volna, de sajnos ezt az idő nem engedte—ha valaha visszajutok ide, biztos, hogy ide még egyszer be kell mennem. A Nemzeti Galéria szépnek szép, rengeteg impresszionista festménnyel a kínálatában, ami nálam plusz pont, de ilyen fáradtan már nehezemre esett magamba szívni a művészetet.

A múzeumokból a Lincoln-szobor felé vettük az irányt, útközben megejtve a Washington-emlékművet és a II. világháborúnak emléket állító parkot. A nap végére már teljesen kimerültek voltunk, de azt hiszem, a kilátás a szobortól minden görcsölő izomért kárpótolt.

A második napon még kevesebb időnk volt, mert este indult a buszunk Baltimore-ba, a Fehér Ház (sokkal kisebb, mint gondoltam, kicsit csalódást keltő) és a Modern Művészeti Múzeum után (erről nem nyilatkozok, finoman fogalmazva nem értékelem a modern művészeteket) az Arlington temetőt semmiképp sem akartuk kihagyni, és az időjárás az egésznapos eső után lehetővé tette, hogy megnézhessük Kennedyék sírját. A temetőben—ahogy igazából az összes többi helyen is, végig nagyon furcsa érzésem volt; egész életemben csak filmekben láttam ezeket a helyeket, és nagyon furcsa belegondolni a mai napig, hogy most ilyen helyeken járok. Ehhez hozzájött, hogy egyfajta alázatosságot követel, amikor az ember végignéz a több ezer fehér sírkövön.

Úgy ültem fel a 2 óra késéssel induló buszra, hogy Washingtonba szívesen visszajönnék még, akár tanulni, akár élni, akár csak többen nézelődni, mert az elképzeléseimmel ellentétben egy tiszta, élhető metropoliszban volt szerencsém járni.

Washingtoni tippek:

  • A tömegközlekedésen 2 dollárba kerül egy menet, de az Uber megfizethető árban van a város legtöbb részén, főleg ha ketten vagytok. A belvárosban pedig minden viszonylag könnyen megközelíthető gyalog.
  • Washingtonban több, mint 200 múzeum van, mindenki találhat magának valamit, ami tetszik, de érdemes előre megtervezni, hogy melyiket és mikor tervezitek meglátogatni.
  • Az emlékműveket érdemes este, kivilágítva is megnézni, mert teljesen más arcát mutatja a város az éjszakai fényekkel.
  • Az utcai hotdog árusoknál ne vegyetek lengyel kolbásszal töltött hotdogot, mert szétmarja az arcüregetek is.

Hozzászólás