32 óra Baltimore-ban

Baltimore nem az első város, ami valakinek eszébe jut, ha Amerikai utazásokról van szó, engem viszont nagyon sok szálon vonzott magához Maryland állam fővárosa. Itt alakult a kedvenc együttesem (All Time Low), itt játszódott az egyik kedvenc sorozatom (Hannibal) és a kedvenc filmem (A víz érintése, attól most tekintsünk el, hogy itt is és a Hannibalban is Torontó alakította Baltimore-t).

Washingtonból 3 órás késéssel érkeztünk meg Baltimore-ba, a szállásunk a Mount Vernon negyedben volt, ami a város egyik legrégebbi kerülete, és ehhez illően a szobánk egy 1854-ben épült neogótikus templomra nézett; enyhén kísérteties hangulatot kölcsönözve a hazasétának. Maga a több, mint 100 éves Biltmore Hotel is olyan volt, mintha egy alacsony költségvetésű horrorfilmből szakajtották volna, de két éjszaka alatt nem jöttek sem baltás gyilkosok, sem pedig démonok.

Másnap reggel elindultunk felfedezni a várost, ami az ingyenes buszjáratoknak hála nagyon egyszerűen és költséghatékonyan ment. Az első megálló Fort McHenry erőd volt (ami kapcsán konkrét emlékem van arról, hogy otthon ülve néztem a Travel Channelen az Amerika madártávlatból c. műsor Marylandről szóló epizódját, így egy kicsit ismét szürreális volt, hogy én most épp itt vagyok, pedig régen csak a tévéből láttam.) Az erőd az 1812-es brit–amerikai háborúban játszott fontos szerepet, megvédte Baltimore kikötőjét az angoloktól, és ezután a hadisiker után írta itt meg Francis Scott Key a későbbi amerikai himnuszt, a Star Spangled Banner-t. Az erőd múzeum részébe 15$ a belépő, így azt kihagytuk, de magát a kis félszigetet, amin elterül, azt ingyen is körbe lehet sétálni, és a végéből remek kilátás nyílik a Francis Scott Key hídra.

Miért Baltimore a legnagyszerűbb város Amerikában?

Baltimore-ban rengeteg, már-már helyi nevezetességnek tekinthető pad van, amikre az van felfestve, hogy The Greatest City in America. 2000-ben az akkori polgármester, Martin O’Malley jelentette ki mindenféle szerénység nélkül, hogy Maryland fővárosa a legjobb az országban. Ez lett a város egyik legikonikusabb és legidőtállóbb mottója (a többi között ott van a szintén elterjedt Charm City és sok más). A padokra pedig marketingfogásként kerültek fel, mivel úgy gondolták, hogy így láthatja a legtöbb ember.

Azóta majdnem 20 év telt el, de a padok még mindig állnak, bár volt szó az átfestésükről, mivel sokan űznek gúnyt az üzenetből a város magas bűnözési rátája, a rasszista incidensek és általánosságban az életszínvonal hanyatlása okán. Baltimore legújabb szlogenje a város történelmi fontosságára mutat rá, Baltimore: Birthplace of the Star Spangled Banner, amin talán nem fog úgy az idő vaskereke, mint az egykor legnagyszerűbb városon.

Fort McHenry elég kívül esik a belvároson, így két legyet egy csapásra módon vízitaxival akartunk visszamenni a központba, de a megálló eléggé el volt dugva, így maradt a busz. A kikötő vonzáskörzetében található a legtöbb múzeum, többek között a bohókás American Visionary Art Museum és a Maryland Science Center is. Viszont szinte minden hasonló helyre 20-25$ körül volt a felnőtt belépő, így csak kívülről néztük meg őket. A város Inner Harbor része modern és bájos a piros téglasétányokkal és a mólóknál sorakozó hajókkal.

Rövid körséta után Fells Point felé vettük az irányt. Fells Point az egyik legsajátságosabb része Baltimore-nak a macskaköves utcái miatt, és az éjszakai élet nagy része is itt zajlik a South Broadway-en, ami tele van éttermekkel, bárokkal és sörözőkkel. Maga Fells Point remekül mutat a képeslapokon, de az odafelé megnézhettük Baltimore kevésbé elbűvölő arcát; rozzant épületek és kétes alakok mellett vezetett az utunk.

A következő megálló a Johns Hopkins Egyetem volt, majd a Patterson Park, ami igazi csalódást jelentett. Az egész park elhanyagolt volt, méteres fű, a tóban nem látszott a víz az algától, valamint itt is bóklásztak kétes alakok, úgyhogy én kész voltam tovább állni és elindulni Edgar Allan Poe sírjához. Poe többször élt Baltimore-ban és itt is halt meg 1849-ben. A házból, amiben élt, múzeum lett, ami természetes zárva volt, amikor jó 30 perc séta után megtaláltuk, viszont nem esik tőle messze a város focicsapatának, a Ravensnek (igen, Poe miatt kapták a nevüket) a stadionja, így azt is lehúztam a listámról.

A napunk a stadionnál ért véget, utána már csak a Walmartozás volt hátra, ami még az egy órás buszutat is megérte, hiszen még Panda Express is volt mellette. Másnap nem sok  időnk volt a buszunk előtt, így csak a helyi vásárcsarnokot néztük meg, de azt kell mondjam, elbújhat a Fővám téri mögött. Koradélután pedig felszálltunk, pontosabban felnyomorgattuk magunkat a Philadelphia felé tartó Megabusra.

Baltimore-i tippek

  • Nem csak a belváros érdekes, érdemes megnézni a kicsit kijjebb eső Fells Point negyedet, ami az elbűvölő macskaköves utcáival a város hajóiparának egykori központjából az éjszakai élet egyik népszerű színtere lett.
  • Washington D.C.-vel ellentétben a legtöbb múzeum fizetős, nem ritkák a 20 dolláros belépők.
  • Viszont vannak ingyenes buszjáratok amelyek kifejezetten a turisták igényeit szolgálják, a város legfontosabb részeihez ezekkel a legegyszerűbb eljutni.
  • Ebben a városban nem szabad kihagyni a hajózás valamilyen formáját. A kikötőben működő vízitaxi napi bérlet 25 dollár, de ha valaki ezt nem használná ki, hasonló áron kap egy 1 órás hajóutat, amihez idegenvezetés is jár.

Hozzászólás