32 óra Baltimore-ban

Baltimore nem az első város, ami valakinek eszébe jut, ha Amerikai utazásokról van szó, engem viszont nagyon sok szálon vonzott magához Maryland állam fővárosa. Itt alakult a kedvenc együttesem (All Time Low), itt játszódott az egyik kedvenc sorozatom (Hannibal) és a kedvenc filmem (A víz érintése, attól most tekintsünk el, hogy itt is és a Hannibalban is Torontó alakította Baltimore-t).

Washingtonból 3 órás késéssel érkeztünk meg Baltimore-ba, a szállásunk a Mount Vernon negyedben volt, ami a város egyik legrégebbi kerülete, és ehhez illően a szobánk egy 1854-ben épült neogótikus templomra nézett; enyhén kísérteties hangulatot kölcsönözve a hazasétának. Maga a több, mint 100 éves Biltmore Hotel is olyan volt, mintha egy alacsony költségvetésű horrorfilmből szakajtották volna, de két éjszaka alatt nem jöttek sem baltás gyilkosok, sem pedig démonok.

Másnap reggel elindultunk felfedezni a várost, ami az ingyenes buszjáratoknak hála nagyon egyszerűen és költséghatékonyan ment. Az első megálló Fort McHenry erőd volt (ami kapcsán konkrét emlékem van arról, hogy otthon ülve néztem a Travel Channelen az Amerika madártávlatból c. műsor Marylandről szóló epizódját, így egy kicsit ismét szürreális volt, hogy én most épp itt vagyok, pedig régen csak a tévéből láttam.) Az erőd az 1812-es brit–amerikai háborúban játszott fontos szerepet, megvédte Baltimore kikötőjét az angoloktól, és ezután a hadisiker után írta itt meg Francis Scott Key a későbbi amerikai himnuszt, a Star Spangled Banner-t. Az erőd múzeum részébe 15$ a belépő, így azt kihagytuk, de magát a kis félszigetet, amin elterül, azt ingyen is körbe lehet sétálni, és a végéből remek kilátás nyílik a Francis Scott Key hídra.